A népművészet malacperselyéből: házi készítésű terepjárók

2024 Szerző: Erin Ralphs | [email protected]. Utoljára módosítva: 2024-02-19 16:48

A volt Szovjetunió területe a föld egyhatodát fogl alta el, ami azt jelenti, hogy nem lehetett minden sarkában jó utakat építeni. A Távol-Észak fejletlen területei, tajga ösvények, Tyumen mocsaras síkságai, a középső zóna végtelen sztyeppéi - ezek mind olyan helyek, amelyek az őszi-téli időszakban járhatatlanná válnak. Nincsenek utak, csak irányok. Hagyományosan lánctalpas járműveket vagy repülőgépeket használtak a nehéz területeken való áthaladáshoz.

A távoli falvak lakói számára egyáltalán nem véletlen, hogy bármilyen technika érdekli őket, amivel leküzdheti az járhatatlanságot. Igaz, az autóipar keveset tudott kínálni, különösen, ha egy kis terepjáróra volt szükség, gazdaságos és olcsó. Elméletileg importált is lehet vásárolni, de aligha egyszerű vidékia lakosok megengedhetik maguknak. Az egyetlen mód az, hogy feltalálja és megépítse a kívánt gépet - rögtönzött eszközökből. Így készülnek házi terepjárók, a lehetőségek alapján és minden rendelkezésre álló alkatrész felhasználásával. És embereink soha nem panaszkodtak a találékonyság hiányára.

Találmánytörténet

A mindenféle terepjáró nagy része a háború utáni időszakban jelent meg. A terepjárók hernyópályán, síhernyón készültek, de a legígéretesebbnek a pneumatikus terepjárók (nagy átmérőjű, akár fél atmoszféra belső nyomású kerekek) modelljei bizonyultak. Az ilyen kerekek lehetővé tették, hogy az autó ne essen hótorlaszba, magabiztosan mozogjon erodált agyagos talajon, és még a mocsaras terepen is legyőzze.

Az egyik első „otthoni” terepjáró egy karakat volt – egy teherautóról gumikat felhúzott motorkerékpár. Az ország északi részén mesteremberek által összeállított, házi készítésű terepjárók nagyon kényelmesek voltak a téli horgászathoz, mivel könnyen legyőzték a hószállingókat, és amikor egy ürömben landoltak, nem süllyedtek el. Hogy felfújva ne fánknak nézzen ki a fényképezőgép, övek vették körül, amelyek mellesleg kiváló fülek lettek, megakadályozva a csúszást. Egy ilyen „csodán” való utazáshoz azonban alaposan be kellett melegedni. Ezért számos további fejlesztést autók vagy UAZ-k karosszériái alapján szereltek össze.

Egyébként amerikai és kanadai tervezők is végeztek hasonló fejlesztéseket. Például az amerikaiak kínáltak egy terepjárót pneumatikus robogókon, eredeti motorral. Lockheed cég. Ez a modell kerekek helyett három pneumatikus robogóval rendelkezik, amelyekhez 120 fokos csatlakozási szögű radiális konzolokat használtak.

A terepjárók tervezési különbségei

A kerekes házi készítésű terepjárók egytengelyesek (háromkerekűek), 4 x 4-es sémával kettővel, 6 x 6-os sémával pedig hárommal rendelkezhetnek. 8 x 8-as minták találhatók az amerikai és kanadai ATV-ken.

A pneumoscooterek egyik tervezési jellemzője a csuklós váz. Ez a kialakítás lehetővé teszi, hogy minden kerék a szomszédos keréktől eltérő szögben (elfogadható határokon belül) vegye fel a helyét. Az ilyen vázat "törésnek" nevezik, és két funkciót lát el: növeli a terepjáró képességet, és csökkenti a terepjáró felborulásának vagy felborulásának valószínűségét. Az ilyen keretek sarkokból, csatornákból, különböző méretű és keresztmetszetű csövekből hegeszthetők.

A házi gyártású, nagy és közepes méretű terepjárókat általában dízelmotorral szerelik fel, a karburátorosakat pedig gyakrabban használják a pneumatikus robogókon egyéni célokra - erdei kirándulásokhoz, horgászathoz és vadászathoz.

Házi készítésű terepjárók alacsony nyomású gumiabroncsokon

Bármilyen technológiát használtak is az autodidakta kézművesek a terepjárók létrehozásához: motorkerékpárok, csónakok, segédmotoros kerékpárok, teherautók, autók és még törött traktorok is. A legszerényebb kialakítás egy mögöttes traktorból, házi készítésű vázból és alacsony nyomású gumiabroncsokból áll, amelyek hevederekkel vannak összekötve. A háromkerekű modellek esetében a fő hátrány azvegye figyelembe az összkerékhajtás hiányát.

Egy ilyen terepjáró megalkotása nem igényel sok összetett alkatrészt, könnyebben összeszerelhető és könnyebb, és a mögöttes traktorból, kaszából vagy motorkerékpárból származó motor sokkal olcsóbb, mint egy autóé. Mivel a vezetőfülke nélküli vázon a vezető kényelmének szintje nulla, leggyakrabban önhegesztett fülkét szerelnek be, amely vagy szigetelt, vagy fűtőelem van felszerelve.

A tervezési gondolkodás kiváló példája A. Gargashyan szentpétervári mérnök ötlete, a „Cheburator” terepjáró. A tervező első modelljét Oka motorral, Niva dobozával szerelte fel, és UAZ hidakat használtak. Egy ilyen hibrid az alapozón akár 60 kilométeres sebességgel is mozoghat, és 300 kilogramm rakományt mozgathat. A terepjárót változó nehézségű terepen tesztelték, és jó eredményeket mutatott.

Hol kezdje?

Először is döntse el, hogy mire van szüksége egy terepjáróra, és melyik típust (hernyós vagy pneumatikus robogót) részesíti előnyben. Hiszen a kreatív gondolatok repülésének nem csak a megfelelő alkatrészek elérhetősége, hanem a különféle mechanizmusokkal kapcsolatos tapasztalatok is szabhatnak határt. A jövőbeli autó koncepciójának megalkotásának következő lépése az üzemi feltételek, a teherbírás és természetesen a kapacitás (hányan utazhatnak vele) döntése. A kezdeti követelmények ismeretében megkezdheti a diagram elkészítését az összes alkatrész és szerelvény elrendezésével és elhelyezésével, a vezető és az utasok tervezési helyeivel, valamint a raktérrel. Ha lehetséges az internetes források használata, akkor érdemes megnézni a megfelelő fórumokat, aholházi készítésű mesterek fotókat, diagramokat tesznek közzé, problémákat és tapasztalatokat osztanak meg.

Hogyan válasszunk motort?

Nem minden motor alkalmas házi készítésű terepjárókra, mivel a fő követelmény a kényszerhűtés. Ha motorkerékpár-motort használnak, akkor speciális burkolatot kell felszerelni, amely állandó levegőáramlást biztosít. Másodszor, extrém helyzetekre szükség van egy teljesítménytartalékkal rendelkező motorra. Az egész éves működés jobban megfelel a négyütemű motoroknak, amelyek extrém hidegben könnyebben indíthatók.

A piacunkon lévő kínai berendezések számának növekedésével a kínai gyártású, japán licencekkel rendelkező, mögöttes traktorok motorjait használtuk. Ezek az egységek szerények, megbízhatóak, ésszerű áron és elegendő teljesítménnyel rendelkeznek.

Hol regisztrálhat házi készítésű?

A házi készítésű járműveket a Gostekhnadzornál kell regisztrálni, amelynek nincs joga megtagadni a regisztrációt megfelelőségi tanúsítvány megléte esetén.

A tanúsítási eljárás a következő. Első lépésként meg kell írni a legyártott saját készítésű jármű specifikációit. A második egy fellebbezés a helyi tanúsító testülethez, amely a feltalálót (és termékét) tanúsítási tesztekre küldi. A harmadik a tesztek teljesítése és a megfelelőségi tanúsítvány megszerzése, amellyel a Gostekhnadzorhoz kell menni.

A Gostekhnadzornak regisztrálnia kell egy házi készítésű terméket, és ki kell adnia az önjáró gép (PSM) útlevelét, amely szerint a hatóságok nyilvántartásba vettékközlekedési rendőrség. Sok sikert!