Terhelhetőség ZIL-130: műszaki adatok, működés és javítás

2024 Szerző: Erin Ralphs | [email protected]. Utoljára módosítva: 2024-02-19 16:36

Oroszország sok lakosa ismeri a ZIL-130 teherautó jellegzetes megjelenését, amelynek kabinja tengerhullám színűre van festve. A Szovjetunióban ez az autó volt a legmasszívabb, legmegbízhatóbb és legolcsóbb a közepes teherbírású teherautója.

Ennek a technikának a kialakításának egyszerűsége és sokoldalúsága lehetővé tette az autó alvázának használatát mindenféle járműben, például billenős teherautókon és buszokon.

Hogy jött létre a legendás autó

Sok autós felteszi a kérdést: hogyan alkotta meg a teheremelő ZIL-130-at? Az elavult ZIS-150 helyére hivatott teherautó létrehozására irányuló munka 1953-ban kezdődött. Az I. V. Sztálinról elnevezett híres üzem tervezőmérnökei váll alták a fejlesztést. Kezdetben ZIS-125-nek vagy 150M-nek akarták hívni az új autót, de később úgy döntöttek, hogy a 4 tonnás teherbírású teherautót ZIL-130-nak nevezik el.

A gépészmérnöki csoportot G. Festa és A. Krieger vezette. Már 3 évvel később egy tapaszt alt teherautót szereltek össze. Nyitott karosszériájában akár 4 tonna rakományt is képes szállítani.

A teheremelő ZIL-130 tesztelése után a mérnökök számos hiányosságot azonosítottak, amelyeket több mint egy évig kijavítottak a tömeggyártás megkezdése előtt.

1957-ben megváltozott a ZIL-130 emelőgép megalkotására kidolgozott feladatkör. A frissített autó most a gyári összeszerelő sorról két változatban készült: teherautó és vontató.

1959-ben összeszerelték az első módosított, 4 tonnás teherbírású, új hajtóművel szerelt ZIL-130-ast. Ezt követően sikeresen letette a tesztet a tesztterületen. Ezzel egy időben a kabin kialakítását a ZIL üzem vezető művésze, T. Kiseleva dolgozta ki.

A megjelenést, nevezetesen a szélvédőt és a szárnyak formáját részben a huszadik század 50-es éveinek amerikai teherautóitól kölcsönözték

1962 közepén indult meg az autók próbasorozatgyártása, több tucat darabos példányszámmal. 2 év elteltével a ZIL-130-at (4 tonna autó teherbírása) elkezdték összeszerelni az üzem összes szállítószalagján. De az elavult 164A modellt végül leállították.

Az 1970-es években az üzem évente akár 200 000 ZIL-130 „shorty” járművet gyártott, amelyek teherbírása 6 tonna.

1986-ban a Lenin-gyár széles körű korszerűsítést hajtott végre a modellen, melynek eredményeként a 130-ast átnevezték ZIL-431410-re. Azóta 1994-ig összeállították a frissített verziót. Ezenkívül ezt a közepes teherbírású teherautót a Novouralszki Autógyár gyártotta AMUR márkanév alatt 2010-ig.

Autótervezés

Sok teherautó-szeretőnekKíváncsi vagyok, mik a ZIL-130 műszaki jellemzői és teherbírása. A teherautó motorháztető-típusú, hátsókerék-hajtású. Az autó korai verzióinak maximális teherbírása 5,5 tonna volt. A ZIL-130 felemelése a modernizálás után akár 6 tonna súlyú terheket is szállíthat.

A szegecselt teherautó-keret csatornaprofilból és keresztirányú megerősítésekből készül.

A tengelyfelfüggesztések a laprugókon találhatók. A sima futásért az első tengelyen teleszkópos lengéscsillapítók, a hátsó tengelyen pedig rugók a felelősek.

Motor dizájn

Az első ZIL-130 teheremelő billenőkocsikat V-alakú felsőszelepes, hathengeres benzinmotorral gyártották. A tápegység térfogata 5,2 liter. A tervek szerint a motor teljesítménye eléri a 135 lóerőt, de a laboratóriumi vizsgálatok során a mérnökök nem tudtak 120 lóerőnél többet kifejleszteni rajta.

A ZIL-130 teheremelő billenőkocsik korszerűsítése során motorjukat újra cserélték. Ezúttal egy 1E130 márkájú erőforrás került az autóba. Maximális teljesítménye 130 lóerő volt. A tervezők nem álltak meg itt, és egy új, alsó szelepes motor kifejlesztéséhez kezdtek, amelyet később ZIL-120-nak neveztek el. A tápegység teljesítménye ugyanaz, mint elődje.

A motor vonóerő növelését igénylő feladatmeghatározás változása miatt a mérnököknek 150-re kellett növelniük a teljesítménytLóerő. Ehhez egy új, hatliteres, V-alakú 8 hengeres motor kifejlesztésére volt szükség. A tervezők sikeresen megbirkóztak a feladattal, és már 1958-ban megjelent az első kísérleti motor, a ZE130, amely 151 lóerőig volt képes teljesítményt kifejleszteni.

A próbapadi tesztelés után a motoron kisebb módosításokra volt szükség. Egy évvel később az üzem megkezdte ennek az egységnek a tömeggyártását teherautó mozgatására. A jövőben a motort számos fejlesztésnek vetették alá.

Az autó A-76-os benzinnel működött, az üzemanyag-fogyasztás 100 km-enként körülbelül 29 liter volt.

A „ZIL-138” nevű teherautó egyik módosítását PB-berendezéssel gyártották. A motor cseppfolyós földgázzal működött. A 138A típusú módosító teherautót is feltalálták és gyártásba kezdték. Motorja sűrített gázzal működött. Motor teljesítmény - 120 lóerő.

1974-től a gépgyártó üzem két speciális modell gyártását szervezte meg egyszerre a teheremelő ZIL-130 alapján: egy billenőkocsi és egy kolhoz. Úgy döntöttek, hogy az első autót a 130K jelöléssel látják el. Megerősített alvázzal gyártották ömlesztett rakomány (homok, föld, kavics stb.) szállítására. A teherautó második modelljét „130AN”-nak hívták. Ezt a két új autót 6 hengeres alsószelepes motorokkal szerelték fel, amelyek 110 lóerőt adnak le.

ZIL-130 autókat is exportáltak. A Szovjetunió külföldre utazó modelljeit a három erőforrás egyikével szerelték fel:

• dízelmotor márkájú Perkins 6.345 (teljesítmény 140lóerő);
• Valmet 411BS motor (teljesítmény 125 lóerő);
• Leyland benzinmotor 137 lóerővel.

Hidraulika

A billenőkocsikra hidraulikus hengert szereltek fel, amely a karosszéria kényelmes kirakodásához szükséges. A nehéz terhek emeléséhez a nyomást egy fogaskerék-szivattyú hozta létre, amelyet a teljesítményleadóra szereltek fel. De a ZIL-130 platós teherautókon nem volt hidraulikus rendszer.

Teherautó sebességváltó

A ZIL sebességváltójának kifejlesztéséhez egy egységet vettek ki egy elavult ZIS-150 teherautóból. A sebességváltónak öt előremeneti fokozata van. A szinkronizáló a felső négy fokozatra van felszerelve. Egyenesen ötödik fokozat. Az egytárcsás száraz tengelykapcsoló mechanikusan működik.

Traktorokhoz és billenős teherautókhoz a tervezők kétsebességes hátsó tengelyt szerettek volna kifejleszteni, amely képes tengelykapcsolóval váltani, de az egységet számos hiányosság miatt nem lehetett tömeggyártásba helyezni. Ezt követően úgy döntöttek, hogy az összes ZIL-módosítást egy sebességű hátsó tengellyel hajtják végre.

Vezetés

A legendás teherautót a kormányszerkezet vezérelte. Anya és csavar elvén épült. Volt benne szervokormány is. A kormányoszlopot a fülkében helyezték el. A háromküllős kormánykerék műanyagból készült.

Az exportálási lehetőségek közöttteherautó, amelyet afrikai országokba terveztek küldeni, egy további hűtő került beépítésre, amely hűti az autó munkaközegeit.

Kábelezés

A teherautó 12 voltos elektromos hálózata akkumulátorról működik, a negatív pólus az autó karosszériájához csatlakozik. A teherszállítás módosulásától függően a motorokra különféle típusú, különböző teljesítményű (225-1260 W-os) generátorokat szereltek fel

Egy meglehetősen masszív akkumulátort helyeztek el az autó fülkéje alatt.

A hadsereg igényeire a ZIL-130 teherautók továbbfejlesztett változatait gyártották, amelyeket vízálló és tömítő berendezéssel védtek a nedvességtől.

Fékek

A dob típusú teherautó fékjeit pneumatikus hajtással látták el. Pneumatikus működésre fejlesztették ki a kéthengeres kompresszorokat, valamint a 20 literes kapacitású vevőegységeket.

Az első ZIL-130 modellek kéziféke a fülkében lévő kar segítségével aktiválható volt. Bekapcsoláskor aktiválódott a fékszerkezet, amely a kézi sebességváltó kimenő tengelyén található.

Minden ZIL teherautó fel van szerelve egy kimenettel a pótkocsi pneumatikus fékeinek csatlakoztatásához. Ez a berendezés a jármű hátsó részén, a váz kereszttartóján, a vonóhorog mellett található.

A teherautók későbbi modelljein külön fékhajtást szereltek fel a hátsó és az első tengelyre. Képesek beállítani az erőt, hogy megakadályozzák a kicsúszást.

Szintén megváltozottés kézifék. A ZIL-130 frissített verzióján külön pneumatikus rendszert használtak, amely nem tette lehetővé, hogy az autó elmozduljon a parkolóból. Ő volt a felelős az autó vészleállításáért is, ha a fő dobfékek meghibásodnak.

A karosszéria és a vezetőfülke megjelenése

A teherautó fülkéje teljesen fémből készült, kétajtós. Térfogata legfeljebb három személy elszállásolására alkalmas: a vezető és két utas. A téli szezonra kályha van beépítve az autóba. Az ablaktörlők a szélvédőn találhatók. Az ajtókon lévő üvegek manuálisan süllyeszthetők és emelhetők, mellettük háromszög alakú, elforgatható ablakok találhatók. Az első autómodellek tetején lyukakat készítettek belső szellőztetés céljából, de később a tervezők elhagyták ezt a technológiai megoldást.

1974-ig nem voltak átjátszók a teherautókon. Később a módosított változatokon sárga irányjelzőket helyeztek el az autó szárnyain.

Civil célból egy darabból álló szélvédő került a ZIL fülkébe. A teherautó katonai változatában a szélvédő két azonos méretű félből állt.

A módosítástól függően a vezetőfülke külső oldalán kétféle rácsbélés volt:

1. Kis nyílások a légcsatornához. A fényszórók a fülke aljára, a lökhárító fölé helyezkednek el.
2. A fényszórók a hűtőrács felett helyezkednek el. A hűtő hűtésére nagy lyukakat készítettek a kabin elején.

A teherautónak fából készült oldalsó platformja van a megerősítéshezkivitelben egy fém erősítő került beépítésre. A standard platform két oldalból állt az autó oldalain. A 130GU kiterjesztett változatán három oldal készült. A gép meghibásodása esetén hasznos eszközök tárolására a fülkében helyet biztosítottak a padló alatt.

A technika hatóköre

Már meghatároztuk a ZIL-130 teherbírását. Milyen célból engedték szabadon? Az ilyen kis tonnás teherautók (a megengedett legnagyobb teherbírás 6 tonna) a nemzetgazdaságban nagyon hasznosak voltak. A gép egyik módosítása Tádzsikisztán márkájú buszokat, folyékony rakomány szállítására szolgáló tartályokat, homok és kavics szállítására szolgáló billenőkocsikat, valamint mobil műszaki járműveket gyártott. A tüzek oltására víztartállyal, tűzoltótömlőkkel és tartályból vizet pumpáló szivattyúkkal felszerelt tűzoltóautókat engedtek le a szerelősorról.

A ZIL-130E teherautó speciális katonai változata készült a fegyveres erők számára. Egy ilyen gép felszerelése emellett nagy kapacitású kannákat, szerszámkészletet, sapkákat tartalmazott az autók fényszóróinak sötétben történő elfedésére. Teherautók is készültek oldalsó és emelt magasságú napellenzővel. Egyes modelleknél a jobb oldali elemre egy további üzemanyagtartályt szereltek fel, amely 170 liter benzin tárolására szolgál.

Teherautó-frissítések

A ZIL-130 autó sok éves gyártásáhoza tervezők 3 nagyszabású frissítést hajtottak végre, ami után a modell neve megváltozott. Az első korszerűsítés 1966-ban sikeresen befejeződött. Aztán a frissített teherautó a ZIL-130-66 nevet kapta. A másodikra 10 évvel később került sor. A név ZIL-130-76-ra változott. Az utolsó jelentősebb fejlesztésre 1984-ben került sor. Ezután a modell neve ZIL-130-80-ra változott.

Az első modernizálás során az első nagyjavítás előtt akár 200 ezer kilométerrel is meg lehetett növelni az autó fő egységeinek erőforrását. A mérnökök a hajtómű teljesítményét is növelték.