GAZ-47 - egy autó, amelynek nincs szüksége utakra

2024 Szerző: Erin Ralphs | [email protected]. Utoljára módosítva: 2024-02-19 16:48

1954-ben gördült le az első lánctalpas hó- és mocsárszállító a GAZ futószalagjáról. A projekt fejlesztése 1952-ben kezdődött, amikor az ország sürgős szükségét érezte ilyen gépekre. Új területek fejlesztése, geológiai felmérések elvégzése, olaj- és gázvezetékek lefektetése, villanyvezetékek lefektetése és távoli települések telefonos kommunikációja lehetetlen volt terepjárók nélkül, mivel egyes területeken egyszerűen nem volt elegendő a kerekes járművek terepjáró képessége.

Gorkijnak a háború éveiben felhalmozott, a T-60 és T-70 harckocsik gyártásában szerzett tapasztalata hozzájárult egy új típusú szállítóeszköz – a futószalagról lekerült 12 000 harci egység – lánctalpas jármű gyártásához. az üzem elméleti hozzájárulása a fejlesztés alatt álló transzporterhez.

A havas és mocsári járművek átjárhatósága

A gép fejlesztésére fordított idő nem volt kárba veszve. A GAZ-47 (GT-S) indexet kapott lánctalpas szállítószalag terepjáró képességét tekintve minden akkor ismert berendezéstípust felülmúlt, és nemcsak kerekes, hanem lánctalpas is. Ugyanaz a T-60-as harckocsi beleragadt a sárba, amit az új terepjáró szó szerint könnyedén legyőzött.

Az a tény, hogy a szállítószalag tervezői megnövelték a sínek szélességét, ezáltal csökkentve a talajfelszínre ható fajlagos nyomás mértékét. Egy ilyen mérnöki lépés lehetővé tette, hogy a GAZ-47 ne csak sárban, hanem mély havon is haladjon. A mocsarak sem jelentettek komoly akadályt az autónak, ha a talajon 20 km/h körül volt a sebesség, akkor a mocsarakban és a mély hóban csak a felére csökkent és 8-10 km/h között változott. Ez volt az egyetlen probléma az ilyen akadályok leküzdésében. Ezenkívül a gép le tudott győzni egy 60 cm-es függőleges falat és 1,3 m széles gödröket.

Lebegő autó

Az egyedülálló terepfutási képesség mellett a GT-S-t megtanították úszni. Ekkor még egyetlen hazai lánctalpas jármű sem büszkélkedhetett ilyen funkcióval. Az akár 1,2 méter mély és legfeljebb másfél kilométer hosszú vízakadály leküzdéséhez az autónak nem volt szüksége további képzésre. A maximális mozgási sebesség vízen kicsi volt, mindössze 3,5-4 km/h, és ezen határokon belül csak a pályák forgása szabályozta.

Az úszáshoz azonban bizonyos feltételeknek meg kell felelni:

1. Nyugodt víz. Az erős oldaláram felboríthatja a gépet, ennek oka a szállítószalag víz alatti oldala volt, melynek szélessége csökkentette a stabilitását.
2. Lejtős part, amikor a GAZ-47 elhagyja a vizet.

A GAZ-47 leírása

A GT-S teste tömör fémszerkezet volt, amely a következőkre oszlik:

• motortér;
• kétajtós kabin két fős személyzet számára;
• test, 10 katonával.

Kitólrossz idő esetén a testet összecsukható napellenzővel zárták le. Fölötte egy kivehető nyitott területet alakítottak ki a rakomány elhelyezésére. Ezenkívül a GAZ-47 akár 2 tonnás pótkocsit is vontathat.

Az erőforrást egy négyütemű, 6 hengeres benzinmotor (ZMZ-47) mutatta be.

Sebességváltó - mechanikus, négy fokozattal előre és egy hátra.

A torziós futómű tartalmazta: 5 db egytípusú görgőt (gumi bevonatú csapágyrésszel), meghajtó kereket és hernyókat a gép jobb és bal oldalán. A hátsó (ötödik) görgők vezetők voltak.

A havas és mocsári jármű műszaki jellemzői

Fő műszaki adatok GT-S GAZ-47:

• A megtöltött, de üres autó tömege 3,65 tonna.
• Teherbírása személyzet nélkül - 1 t.
• A szállítószalag teljes méretei - 4, 9x2, 435x1, 96 m (hossz, szélesség és magasság a fülke szintjétől függően).
• Magasság - 0,4 m.
• A motor teljesítménye - 74 LE
• Sebességkorlátozás: 35 km/h autópályán, 20 km/h közepes terepen, 10 km/h tiszta havon és vizes élőhelyeken.
• Egyszeri tankolás - 400 liter.

A GAZ 1964-ig gyártott egy transzportert. 10 éve a 47. magas szintű teljesítménnyel és megbízhatósággal rendelkező szállítóeszközként nőtte ki magát.

Az első hernyószállító módosításai

A GAZ-47 leváltására 1968-ban annak módosítása, a GAZ-71 lekerült az üzem összeszerelő soráról. Fokozott nyomás az új autóratalajon 0,19-0,17 kg/nm. Az autó egy új, 115 LE teljesítményű ZMZ-71 motort is kapott. s., ami miatt a sebességkorlátozás 50 km/h-ra emelkedett. Az autó magassága a fülkében 25 cm-rel csökkent. A többi változás jelentéktelen volt, vagy ugyanazon a szinten maradt. Elődjéhez hasonlóan a GAZ-71-et is a garázs nélküli tárolás figyelembevételével gyártották, és zord éghajlati viszonyok között, -40 és +50 fok közötti hőmérsékleti tartományban üzemeltek.

Ezek a változtatások és minőségek elegendőek voltak ahhoz, hogy az autót 1985-ig változatlan formában gyártsák.

A GAZ-47 a ZiL Tervezőirodában sem veszítette el figyelmét. Az általuk készített módosítás megkapta a GAZ-47 AMA indexet. A ZiLovtsy által végrehajtott változtatások csak az alvázat érintették, de ezek kardinálisnak bizonyultak. A hernyókat egy görgős-hernyómozgató váltotta fel, ami egy lánc volt, hozzájuk forgó görgőkkel. A görgők speciális támasztékokon gördültek át, amelyeket a szállítószalag testére hegesztettek.

De az elvégzett változtatások nem igazolták magukat. Az egyetlen plusz pont, amit hozzáadtak az autóhoz, az a sebesség növekedése kemény talajon a megnövekedett tapadás miatt. De az átjárhatóság szintjében nem történt változás. Ráadásul a GT-S görgők alatti recés úton haladva megsemmisült. Mindez volt az oka a projekt lezárásának. A hengerek ötletét azonban, amelyeket a mérnökök végül pneumatikussá tettek, a terepjárók más kísérleti modelljeiben is alkalmazták.